Szalagavató – Szalagavatós ruhák, kellékek

A szalagavatás szertartása hosszú múltra tekint vissza.
Ez a ceremónia is Selmecbányáról származik, mint megannyi diákélettel kapcsolatos szokás.
Ott még Valétálásnak nevezték.
A diákok  tanulmányuk utolsó félévén váltak jogosulttá, hogy viseljék a szalagot. Ugyanúgy mint mostanában, ők is egy ünnepség kertei közt kapták meg a szalagokat.
A rendezvény menete se különbözik olyan mértékben. Napjaink szalagavatója nagy mértékben hasonlít a régi idők Valétatűzésére.
Régen szalagszenteléssel kezdődött a műsor, ami egy sötétülő teremben zajlott, és a diákok tűzték fel maguknak a szalagokat. Ezek általában tenyérnyi nagyságú, zöldes árnyalatú, selyemből készült szalagok voltak.
Kétféle valétaszalag létezett: az egyik rövid karszalag aranyrojtokkal, míg a másik monogrammal és évszámmal került a diákok vállára.
A valétamenetet általában a legidősebb diák nyitotta, aki egy hosszú botra kötözött tölgycsokrot vitt, a többiek pedig tölgylevelet helyeztek a kalapjuk karimájára.
A többi diák, kiknek volt még pár lehúzandó évük, fáklyás menetként kísérték a végzősöket.
Ez a menet a városkapuig tartott, ahol jelképesen fenéken rúgták a végzősöket, tudatván velük, hogy semmi keresnivalójuk nincs többé az intézményben.
A diákok innen egyenesen a vigadóba vonultak, ahol grandiózus bál zárta az ünnepség végét.

A mai szalagavatókon elmaradhatatlan a nyitótánc mely hagyománytiszteletéhez híven keringő.  A lányok ezt keringő ruhában, a fiúk frakkban táncolják. Ezt követi az úgymond osztálytánc, amit az osztály saját ízlése és ötlete alapján rophat rocky ruhában, salsa ruhában, tiroli ruhában.   Eggyes iskolákban a keringőt felváltotta a hasonlóan díszes és gyönyörű Palotás tánc melyet díszmagyarban azaz palotás ruhában táncolnak a végzős évfolyam tanulói.